A gyermekelhelyezések során többször merül fel problémaként, hogy a szülők fejében (leginkább az apáékban) még mindig az a kép él, hogy a gyermeket biztosan az édesanyánál helyezik el, felesleges küzdeni érte. Pedig nem így van!
Előre leszögezem, ezzel a cikkel nem arra kívánok rávilágítani, hogy az édesapák vegyék fel a harcot a bírósággal és az anyákkal, hanem arra, hogy a bírói gyakorlat sokkal inkább elmozdult már afelé, hogy valóban azt vizsgálja:
- ki és milyen mértékben képes felnevelni gyermekét;
- a gyermek testi-, lelki-, erkölcsi- és érzelmi fejlődése kinél biztosítottabb.
Felhívnám a figyelmet továbbá arra is, hogy a kapcsolattartási jogot már jóval tágabban értelmezi a bíróság, mint régen (kéthetente hétvége). Így ajánlom mind az édesanyáknak, mind az édesapáknak, hogy ne álljanak be a hétvégi szülők sorába, próbáljanak maximálisan részt venni gyermekeik életében.
Egyre inkább elterjedtebb – és maga a törvényváltozás is pártolja – a közös szülői felügyeleti jogot. Ezt csupán akkor tudom ajánlani a szülőknek, ha annak ellenére, hogy az ő kapcsolatuk már véget ért, felnőttként, éretten, gyermekeik érdekeit szem előtt tartva tudnak döntéseket hozni az őket érintő kérdésekben.
De vajon milyen szempontok alapján kerül megállapításra a gyermektartásdíj? Peren kívüli megállapodás esetén mik a további teendők? Erről részletesebben itt olvashat. Jelen tájékoztatás nem teljes körű, részletes tanácsadásért forduljon jogi képviselőhöz!